Egy falu halálra ítélte önmagát?
Néhány évvel ezelőtt Bátorban bezártak egy iskolát. Az ok világos és egyértelmű volt: a gyerekek hiánya miatt feleslegesnek bizonyult az egyik épület. A jelenlegi iskolában is csak alsótagozatosok tanulnak már — ők is egyre kevesebben. Az első és második osztályban hat-hat, a harmadik osztályban egy, míg a negyedikben tíz gyerek hallgatja az órákat.
Jövőre elmegy a tíz negyedikes Hevesaranyosra tanulni, s a jelek szerint az első osztályba egyetlen gyerek jön. Az iskola létszáma így 13-ra csökken. S ha az elnéptelenedési folyamat nem szűnik meg, akkor sor kerül a második iskola bezárására is.
Nagy Istvánnal, a községi tanács elnökével az anyakönyvet nézegetjük. — A születések száma hullámzó tendenciát mutat — mondja. — Az utóbbi tíz évet nézve azt lehet elmondani, hogy 1958-tól 1962-ig csökkent a születési arányszám, aztán valamelyest emelkedett, majd újabb erőteljes csökkenés kö- vekezett. 1965-ben hatan, 1966-ban hárman, míg tavaly mindössze ketten születtek. Átlagosan viszont tízen- tizenöten halnak meg évente.
A kis hegyi falunak jelenleg 670 lakója van. S ha a passzív születési mérleg mellett még azt is figyelembe vesszük, hogy az elmúlt két év alatt 22 család költözött el — úgy tűnik, hogy a község halálra ítélte önmagát.
Kevés a gverek Bátorban, egyre kevesebb. A miértet, az összetevőket keressük. — Ha egy fiatal pár összekerül, akkor négy-öt évet arra szánnak, hogy életkörülményeiket javítsák — mondja a tanácselnök. — Az elsődleges a mosógép, a televízió, a hűtőszekrény, vagy éppenséggel az autó. Ha mindez megvan, akkor gondolnak csak a gyerekre. Akkor is azonban csak egyre. A két gyerek nem divat Bátorban.
Szőke Lajosné védőnő csak megerősíti az elnök szavait: — Ebben a községben „csakis” egy gyereket akarnak. Azt tartják, hogy a két gyerek már túl nagy anyagi gondot jelent, nem is beszélve a háromról. Mert az a szokás itt, hogy a gyerekeket túlöltöztetik. Szinte követik az utolsó divatot. Egynél még megy, de kettőnél már kevésbé. Nekünk például több gyerekünk van, egyre nem jut annyi, mint másutt, s majdnem elrettentő példának szolgálunk emiatt.
- A teljes cikk itt olvasható: Heves Megyei Népújság
A kép forrása: Fortepan / Korenchy László