Egy tudós pap emlékezete: Portrévázlat dr. Takács Józsefről
Szent István, első apostoli királyunk által alapított több, mint ezer éves Egri Egyházmegye bővelkedik tudós papokban. Közülük való volt dr. Takács József rk. tudós plébános, kinél a tudás nem mindennapi szilárd jellemmel, s az egyház iránti töretlen hűséggel párosult.
1942-ben az érsek Bátorba helyezte ki Egerből „ideiglenes helyettes lelkésznek”. 1942. október 30-án a teológusok által rajongásig szeretett Takács plébános eljött a Papnevelő Intézetbe, ahol „barátságosan beszélt az életről”. Látogatása alkalmából meghívta volt hallgatóit a november 5-i bátori búcsúra.
Takács József bátori plébánosként folytatta a teológiai doktorátus megszerzésével induló tudományos munkásságát. Ennek eredménye volt: A kegyelmi élet. Elmélkedések és olvasmányok című háromkötetes műve, amely 1944-ben jelent meg Budapesten, a Korda Kiadónál. Könyvének részei a következők voltak: 1. A Mennyei Anya gyermekei. 2. Krisztus titokzatos teste. 3. A Szentlélek temploma. Takács említett könyvét jelenleg nem ismert okból Nógrády József álnéven jelentette meg.
Takács plébános Bátorban élte át a II. világháború kataklizmáját, amelynek során Mindszenty József, akkori veszprémi püspökhöz hasonlóan, rendkívül bátran és jellemesen viselkedett. Ezt bizonyítja többek között a bátori községi katonai parancsnok 1944. november 2- án, a Pétervásárai Járási főjegyzőhöz intézett alábbi levele: „1944. november 10-én dr. Takács József bátori katolikus plébánosnál lévő német lakosokat kiköltöztettem, mivel ő a német nemzetet és hadsereget a legnagyobb mértékben megbántotta és ócsárolta.
Azonnal parancsot adtam ki és megtiltottam, hogy bármelyik német tiszt vagy katona beköltözhessen. Mert ilyen emberrel, aki saját véleménye szerint szívesebben látja a bolsevizmust az országban, mint a német hadsereget; nem lehet együtt lakni.
Én nem látok mást ebben az emberben, mint a bolsevizmus ellen küzdő német és a magyar hadsereggel szembeni árulót, aki amellett még néplázító, a magyar nemzettel szemben is. Hogy lehet ilyen ember lelkipásztor és vezetője három község (Bátor, Egerbocs és Hevesaranyos) lakosságának. Felkérem és felhatalmazom a bátori főjegyző urat, hogy ezen átiratomat felső hatósághoz továbbítsa intézkedés végett.”
Az idézett levélen kívül Takács plébános rendkívüli bátorságát bizonyítja a bátori körjegyzőnek 1944. november 3-án, a Pétervásárai Járási főszolgabíróhoz küldött alábbi levele is.
„E hó 1-én délután hivatalomban megjelenik a német katonai alakulat századosa és nagy elkeseredéssel panaszolja, hogy a plébános a legdurvábban megsértette a német nemzetet és hadsereget és tovább ott egy fedél alatt ilyen emberrel nem marad, s megtiltja a zászlóaljában lévő összes német tisztnek és katonának, hogy oda ne menjen be. Ezek után kért, hogy újabb szállást jelöljek ki számára, amelyet nyomban meg is tettem. Már megérkezésekor is kellemetlenkedett a szállást csinálóval, s általában passzív magatartást tanúsít a német alakulatokkal szemben.
Ilyenek után feltételezem, hogy a népet is ily ferde irányba befolyásolja, ami a mai körülmények között egyáltalán nem megengedhető állapot.”
A rendkívül kellemetlen ügy kapcsán 1944. november 4-én a Járási Főszolgabíró kérte Takács plébános Bátorból való azonnali elhelyezését, valamint azt, hogy az említett pap kérjen elégtételt a német parancsnoktól. Hogy erre sor került-e, arról nem vallanak a források.
Forrás: Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
Fotó: Fortepan / Hámori Gyula