A Laskó-patak mellett: Batúr – Bátor
Heves Megyei Hírlap – Múlt heti ígéretünkhöz híven megkezdjük a körzet településeit bemutató sorozatunkat. Elsőként Bátor történetét ismertetjük címszavakban.
A Magyarország vármegyéi című könyv tanúsága szerint a települést már 1295-ben önálló helységként említik, amely az egri püspökség tulajdonában lévő Szarvaskő várának területével határos. E helységet Endre püspök szerezte, Marzsó fia Pás com- tesnek Bátonyt adva cserébe. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben Batúr néven szerepel, az 1546. évi adóösszeírásban pedig mint Alsó- és Felső-Bátor. Alig száz év múlva Nagy-Bátor néven pusztaként említik, melynek csak másfél portája van. A múlt század elején az egri káptalanon kívül Keglevich Miklós, Okolicsányi János és a Fora család rendelkezett itt földesúri joggal. Ekkoriban – 1801 -ben – épült a község temploma is. A századfordulón az egri főkáptalannak, valamint Wagner Jánosnak volt nagyobb birtoka a község határában. Ekkor a faluban 107 lakóház állt, melyekben 669-en éltek. A dokumentumok szerint „vallásra nézve van 655 római katolikus, 4 református és 15 izraelita.” A nők főként szövéssel foglalkoztak, a községben ekkor már működött posta, távíró, vasúti állomása pedig Egerben volt. Bátorhoz tartoztak még Bányaház, Kisbátor és Nagyaszó telepek.
A község szülötte volt Kodolányi Antal (1835), akinek számos cikke és önálló értekezése jelent meg különféle gazdasági kérdésekről. Munkái „tekintélyes helyet szereztek írójuknak, aki mint a földhitelintézet jogbecslője vonult nyugalomba”.