A Nagy-oldal meredek, sekély termőrétegű talaján igen különleges élővilág alakulhatott ki. A leérkező csapadék igen gyorsan lefolyik, és itt olvad el először a hótakaró is. Nyáron a nyugati kitettségű, sokszor 30-60 fokos meredek lejtőkön extrém melegeket mérhetünk, melyet a Laskó völgyének hűsítő, kiegyenlítő hatása sem tompít.

Ebből következően az itt található sziklagyepek gyér záródásúak. Vannak olyan pozsgás, szárazságtűrő (ún. szukkulens) növényfajok, amelyek kizárólag csak a hasadékokban, kőzetrepedésekben jelennek meg. Legjellemzőbbek a vaskos, duzzadt levéllel rendelkező varjúhájfajok, illetve a kövirőzsák, melyeknek levelei tőlevélrózsába rendeződnek. E szárazságtűrő növények számos vízraktározására és a forróság túlélésére alkalmas módosulásokkal is alkalmazkodtak száraz környezetükhöz: megvastagodott bőrszövet és sejtfal, levelükön felületi viaszréteget hoztak létre. Képviselőik közül a Nagy-oldalon és a Nagy-kövön megfigyelhető a gömbös kövirózsa (Jovibarba globifera subsp. globifera), a deres és hatsoros varjúháj (Sedum hispanicum, S. sexangulare). A repedések jellemző apró harasztféléje az északi fodorka (Asplenium septentrionale), melyhez hűvös északias falakon az aranyos fodorka (Asplenium trichomanes) társul.

Ahol némi talajréteg tud kialakulni ott a szárazságtűrő kétszikű fajok jelennek meg, mint például a magas kakukkfű (Thymus pannonicus), a szurokszegfű (Lychnis viscaria), a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a közönséges napvirág (Helianthemum ovatum), a szürke gurgolya (Seseli osseum). Védett növényfajok közül kiemelhető a kárpáti–balkán elterjedésű magyar kőhúr (Minuartia frutescens) és a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans), melyeknek állománya jelenleg erősen csökkenőben van.

A sziklahasadék gyepek és a sziklagyepek cserjésekkel érintkeznek. Jobbára gyakori cserjefajokkal találkozhatunk (vadrózsa fajok, kökény, egybibés galagonya), azonban a sziklai cserjések ritka és egyben védett faja a fekete madárbirs (Cotoneaster niger) is előfordul.

A növényvilág utóbbi időben kedvezőtlenül átalakult, leromlott. Télen a gyorsan felmelegedő, száraz hegyoldalak a vadfajok kedvelt tartózkodási helyeként szolgálnak, ahol a folyamatos taposásukkal, legelésükkel és trágyázásukkal elpusztítják az aljnövényzetet és a területre oly jellemző sziklagyepeket.

E tekintetben a legjelentősebb természetvédelmi problémát a muflon (Ovis gmelini) okozza. Ez a vadjuh eredetileg a mediterránum és a Közel-kelet sziklás hegyvidékein élt, hazánkba a 19. század második felében telepítették be, vadászat céljából.

A meleg, gyorsan felmelegedő sziklafelszínek kedveznek a rovarokra, kisebb emlősökre vadászó gyíkféléknek, a területen a fürge és a zöld gyík (Lacerta agilis, L. viridis) is előfordul. A sziklák feletti száraz tölgyesekben, gyakran a fák ágaira feltekeredve erdei siklóval (Zamenis longissimus) is találkozhatunk.

Kérjük a látogatókat, hogy a természeti értékek védelme miatt a sziklákat ne másszák, újabb eróziós ösvényeket ne alakítsanak ki!