11. állomáspont
11. állomáspont
Nepomuki Szent János kápolna
1823-ban Kiss István császári és királyi kapitány emeltette, de később pusztulásnak indult. Lipovniczki János egri kanonok később áthelyeztette a plébánia kerítéséhez, ahol 1845. október 12-én ünnepélyesen újra felszentelték.
Az épület későbarokk, népies jellegű építmény, eredetileg szekfűs, rozettás, indás motívumokkal tarkított stukkók borították, melyek sajnos a későbbi felújítások során eltűntek. A félköríves záródású nyeregtetőt eredetileg fazsindely fedte.
A kápolna eredeti tartozéka volt egy fából faragott Nepomuki Szent János szobor, mely az idők során eltűnt.
A kovácsolt vasrács és a farácsos kapu a 175 éves eredeti állapotot őrzi.
Nepomuki Szent János
A folyók, hidak, hajósok és a vízimolnárok, halászok védőszentje. Pap, és egyházjogász, a gyónási titok mártírja, Csehország védőszentje.
1340 és 1350 között született a cseh Nepomuk városkában.
1392-ben IV. Vencel cseh és német-római királlyal keveredett egyházjogi vitába. Az ellentétet fokozta, hogy a királyné gyóntatója is volt, így a királyné minden titkának tudója és őrzője is egyben. A királyné féltett titkait a féltékeny Vencel király minden fenyegetése ellenére sem árulta el, mondván, köti a gyónási titoktartás. János hajthatatlanságát látva a király 1393-ban elfogatta, kegyetlenül megkínoztatta – mely kínzatásban a király személyesen is részt vett –, majd a félholt papot a prágai Károly-hídról a Moldva-folyóba dobatta.
Vértanúsága és állhatatossága miatt 1729-ben emelték a szentek sorába, és gyorsan a kor legnépszerűbb szentjeinek egyike lett.