Mélytengeri vulkanizmus

Földünk történetének júra időszakában (201-145 millió éve), mikor a szárazföldeket a dinoszauruszok és a hatalmasra növő cikászpálmák, páfrányfenyők és más nyitvatermők uralták, ezt a vidéket még óceán borította.

Az időszak első felében itt, az óceán fenekén, 3-4000 m mélységben megnyílt a föld, és egy új óceán születése kezdődött. A távolodó lemezszegélyek mentén feltört a földköpeny olvadt kőzetanyaga, mely érintkezve az óceán hideg vizével, azonnal kihűlt és megszilárdult. E hirtelen megszilárdult „magma-kibuggyanások” párna alakra emlékeztetnek, innen kapta a képződmény a „párnaláva” nevet, mely a Szarvaskői Bazalt Formáció tipikus kőzetanyaga. Az Atlanti-óceán mélyén, az Atlanti-hátságon ma is hasonló folyamatok játszódnak le.

Később – kb. 115 millió éve – a születő óceán bezárult, és e látványos mélytengeri képződmények a magasba emelkedtek, így ma a felszínen szemlélhetjük a 165 millió éve, az óceán fenekén végbemenő eseményeket.

Tengeri fauna

Az ichthyoszauruszok vagy halgyíkok a tengerek hatalmas ragadozói voltak. E hatalmas úszó hüllők tüdővel lélegeztek, utódaikat elevenen hozták a világra.
Az olykor 23 m hosszúra megnövő plezioszauruszok végtagjai uszonyokká fejlődtek, nyakuk megnyúlt, így könnyedén elérték fő táplálékukat, a tengerfenéken élő fejlábú ammoniteszeket.