Az miocén földtörténeti korban – kb. 16 millió éve – egy sekély vizű, a világóceánoktól elzárt beltenger hullámzott ezen a vidéken. Az egyre kiédesedő, csökkent sósvizes környezetben sajátos élővilág fejlődött ki: kagylósrákok, cianobaktériumok és olykor 30-40 cm-esre is megnövő osztrigák népesítették be a sekély tengeröblökkel tagolt partokat, ahol buja mocsári növényzettel borított égerligetek díszlettek.

Délen – Eger határában – egy hatalmas, riolitos szupervulkán szórta vulkáni hamuját, mely kitörései során riolitos tufával fedte be a mocsarakban korhadó, nagy mennyiségű szerves anyagot. A parti mocsarakat a tenger is gyakran elöntötte, és vastag homokos, kavicsos üledéket hagyott maga után. Az eltemetett, oxigéntől elzárt környezetben a növényi maradványok az évmilliók során kőszénné alakultak (Salgótarjáni Barnakőszén Formáció), melyet a 19. századtól a környék szénbányáiban fejtettek.

Szénbányászat története

Fazola Henrik a Bükköt járva 1765-69 között fedezte fel a Bátor és Egerbakta határában található, a felszínen lefejeződő szénrétegeket.

Az első szénbányát a tulajdonos Egri Érsekség nyitotta meg 1796-ban, a Bátor községhatárához tartozó Szénkő-lápában. Az itt kitermelt kőszenet az egri érsekség téglaégető kemencéiben használták, lévén a kőszént büdössége miatt a lakosság nem akarta fűtésre használni. Így a bánya művelése nemsokára abbamaradt.

Az Érsekség területén a szénbányászat az 1960-as években kapott újabb lendületet. Bátor, Egerbakta és Szarvaskő határában 3 jelentősebb széntelepet tártak fel, melyeknek fejtését Szénkő-Tólápa területén megkezdték. A termelés 1867-ig folytatódott, mikor is a bánya vízbetörések miatt leállt, majd végleg bezárt, lévén értékesítése érdeklődés hiányában, illetve a rossz megközelíthetőség miatt nehézkes volt, holott egy mázsa szén ára 25 krajcár, a brenbergi szén árának pontosan fele volt.

„A termelés csekély, mert előbb az iparnak kell nagyobb mérvben fejlődnie, mielőtt a kőszeneknek nagyobb kelendőssége lehet” – állapítják meg. Viszont ennek köszönhetően a környező településeken is megindultak a szénkutatások, és tárót is mélyítettek Hevesaranyos, Mikófalva, Mónosbél, és Fedémes határában.

Egercsehi birtokosa, a Beniczky-család egy modern szénbánya létesítését tervezte, de anyagiak hiányában a bányanyitás évtizedekig csak terv maradt. 1899-re sikerült befektetőket találni, és a bánya 1908-ra megnyithatott. Addigra elkészült az Eger-Szilvásvárad-Putnok vasútvonal is, mely a kőszén piacra jutását nagyban megkönnyítette.

Bátor-Szarvaskő határában a bányászkodás csak 1921-ben indult újra, és egészen 1947-ig tartott. Végül Egercsehiben is az utolsó csille szenet 1990. január 21-én hozták a felszínre.