Az egykor itt húzódó mélytengeri árok üledéke az itt működő bazaltos vulkanizmusnak, illetve az egymástól távolodó lemezszegélyeknek köszönhetően (3. állomáspont) folyamatosan mozgásban volt. Az árok pereméről hatalmas kőzetblokkok suvadtak, csúsztak a mélybe, átgyúrva az itt lerakódott mélytengeri üledékeket, összekeverve azokat – ezeket a kőfejtő bal oldalán figyelhetjük meg.

Így kerülhetett egymás mellé a bazaltos törmelék, az elpusztult egysejtű sugárállatkák kovavázainak tömegéből kialakuló radioláriás agyagpala, és a homokkő, melyek mind-mind különböző területeken, különböző időkben, különböző környezetben keletkezetek.

A Nagy-Oldalon a jura korú – 165 millió éves – agyagpalában több helyszínről is kerültek elő mangángumók, melyeknek kialakulását legújabban a mélytengeri ofiolit öv vulkanizmusához, azon belül is a mélytengeri füstölők, illetve az azon kialakult kénalapú életformákhoz kötik.

A Nagy-oldal legjelentősebb mangán előfordulása Tyúkfészeknél – lejjebb, az országút nagy kanyarulatában – található. Itt egy jelentősebb mangánfeldúsulás telepe után hajtottak kutatótárót az 1950-es években, melyet kísérleti céllal Ózdon próbáltak kohósítani is. Az egykor kb. 3 m hosszú kutatótáró eleje mára már beomlott. A kohósítás eredményeiről nincs hír. Fedőjében geothit és mangán cementanyagú kiválások, melyek a jura képződményekből mobilizálódtak.

A Darnó-vonal

Az afrikai és az európai kontinentális kőzetlemez körülbelül 100 millió éve kezdett közeledni egymáshoz, és az ütközés következtében az afrikai az európai kőzetlemez alá bukva elkezdte felgyűrni az Eurázsiai-hegységrendszer európai tagjait, a közeli Alpokat és a Kárpátokat. Az afrikai kőzetlemez egy leszakadt darabja a mai Kárpát-medence területébe ékelődve kialakította a Kárpátok ívét. Ez a mozgás a mélyben még ma is tart, Afrika leszakadt darabjai északra sodródnak, alábukva az eurázsiai kőzetlemez alá. E két nagy mélyszerkezeti egység találkozását jelöli ki a Balaton–Darnó-vonal törésrendszere, amely mentén az elmozdulás még napjainkban is zajlik. Így ma ez a régió hazánk szeizmikusan legaktívabb része, mindezt a régióban néhány évente kipattanó, szerencsére gyenge, nem pusztító földrengések jelzik.